2016. június 30. |
Sándor Mária azóta nem vette le a fekete ruhát, mióta egy egész ország megismerte a nevét. A nővér addig nem hajlandó fehérbe bújni, amíg rend, pénz, és tisztességes munkavégzés nem lesz az egészségügyben.
A fekete ruhás nővér a Storynak vallott arról, mennyire fáradt, mivel naponta csupán három órákat alszik. - Hajnalban kelek, hogy a férjem ingét kivasaljam, kipucoljam a cipőjét, közben ellátom a kislányomat is. Mosok, főzök, vasalok, takarítok. Sajnos a portörlésre már nem marad időm. Amikor a társaim feljönnek hozzánk, mindig szabadkozom, hogy por van. Igaz, ők csak nevetnek rajtam.
Egy évvel ezelőtt Sándor Mária senkinek nem hitte volna el, hogy harcos nővér fog belőle válni, úgy gondolja, ez csupán a véletlen műve volt, hogy így alakult. Állítása szerint kislánya minden tüntetésen jelen van, és lelkesen segít neki bármiben, legyen szó akár szórólapok osztogatásáról, vagy a belépőnyilatkozatok hajtogatásáról. Férje is óriási segítséget jelent, mindenben mellette áll és támogatja őt, legyen akármiről is szó. - Igaz, egyre jobban féltem őket, mert ez az én harcom. Tudom, van, akinek ez nem tetszik, és nem szeretném, hogy esetleg miattam rajtuk csattanjon az ostor -mesélte Mária a Story magazinnak.
Mária gyermekkora óta erre a pályára vágyott, hiába mondogatta neki édesanyja, hogy inkább orvosnak tanuljon, ő nem tágított. Ez azért is érdekes, mert családjukban senki nem dolgozott az egészségügyben, szülei ugyanis építészmérnökök voltak. Mikor nagymamája súlyosan megbetegedett, Mária 13 évesen minden nap meglátogatta őt iskola után, és lenyűgözve nézte az orvosok és a nővérek munkáját. Miután a nagymamája hazamehetett, azonnal jelentkezett az egészségügyi szakközépiskolába.
Sándor Mária már tizenhat évesen időseket ápolt egy kórházban, de a családi tragédiák megváltoztatták egyenes útját hivatása felé. Szülei és nagyszülei halála olyannyira megviselték a fiatal lányt, hogy jelentkezett a Győri Hittudományi Főiskolára, majd bevonult a Szent Orsolya Rendbe apácának. Mikor a gyógyítás már nagyon hiányzott neki, kilépett a rendből, és a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán, majd a Szent István és a Szent László Kórházakban dolgozott. Így tapasztalta meg az egészségügy szörnyű állapotát, és kezdett el tüntetéseket szervezni. Máriának több jobban fizető állást ajánlottak azért cserébe, hogy abbahagyja a szervezkedéseket, de ő nem tágított. Az elmúlt egy évért rengeteg elismerést kapott, ő volt az Év embere, helyett kapott a legbefolyásosabb nők között és ő az egyik leghitelesebbnek tartott ember Magyarországon.